Az influenza A H1N1(v) vírus és az influenzavírusok típusai
Az influenzát okozó vírusok az Orthomyxovirus influenzae nevű víruscsaládba tartoznak. A víruscsaládon belül az egyes vírusok A, B és C csoportba oszthatóak: az állati (például madarak, sertések és más emlősök) és humán megbetegedést egyaránt kiváltani képes A-vírusok kiterjedt helyi és világjárványokat, a főleg humán betegséget okozó B-vírusok általában kisebb lokális járványokat, az emberi és sertés fertőzéseket előidéző C-vírusok pedig sporadikus, egyedi eseteket okozhatnak.
A H1N1-es új influenza (influenza A H1N1 variáns, vagy hivatalos nevén az influenza A Kalifornia 4/2009/H1N1) háromféle fajból származó influenzavírus genetikai anyagát kombinálja: a háromszoros keveredést először 1998-ban azonosították a szakemberek. A vírus genetikai anyaga egyaránt tartalmazza az észak-amerikai és eurázsiai sertésinfluenza, az észak-amerikai madárinfluenza és az emberi influenza örökítőanyagának egyes darabjait, emellett két új, sertésekből származó H3N2-es vírustörzs génjeit is hordozza, amelyek emberi influenzavírusokból kerültek át az új influenza vírusába.
A jelenleg világszerte járványos új influenzát a médiában megjelent első beszámolók sertésinfluenzának nevezték, hiszen a mostani járványért felelős, többszörös keveredéssel – szakszóval reasszortációval – kialakult törzs korábban évekig csak sertések között terjedt (időnként emberekben is kimutatták, de ez nem bizonyult fertőzőnek). Idén aztán – egy újabb keveredésnek köszönhetően – a „sertésinfluenza” vírusa már az emberek körében is fertőzővé vált, azóta pedig már világjárványról beszélhetünk.
A sertésinfluenza és a különféle vírusváltozatok genetikai anyagának keveredése
A hagyományos sertésinfluenza egy igen fertőző, járványos megbetegedés, amely sertéseknél okoz akut légzőszervi problémákat. A fertőzést az influenza-A vírusok közé tartozó kórokozók különféle variánsai okozzák: az állatok esetében a betegség halálozási aránya alacsony (1-4 százalékos), a megbetegedési arány azonban magas. A sertésinfluenza a disznók között a levegőben porladó váladékcseppek (aeroszol) közvetítésével, az állatok közötti közvetlen vagy közvetett érintkezés útján terjed, de azok az állatok is szerepet játszanak a kórokozó terjesztésében, amelyek tünetmentesek maradnak. A sertések körében a vírusfertőzések száma nagyjából évente egyszer nő meg, a mérsékelt övi területeken jellemzően ősszel és télen. Az állatok több országban is rendszeresen oltják a vírusfertőzés ellen.
A sertésinfluenzát okozó vírusok a legtöbb esetben az influenza A H1N1-es altípusába tartoznak, de a sertések körében más altípusok – például a H1N2, a H3N1 és a H3N2 – is folyamatosan jelen vannak. Az állatokat az említett vírustörzseken kívül a madárinfluenzát és a szezonális emberi influenzát okozó vírusok is megfertőzhetik (a sertésinfluenza H3N2-es altípusáról például feltételezik, hogy eredetileg az emberekről került át a disznókra). A sertésinfluenza vírusai általában fajspecifikusak, vagyis csak a disznókat fertőzik, néha azonban átlépik a fajok közti határt és embereket is megbetegíthetnek.
Ha egy vírusváltozat átkerül az állatokról az emberbe, az még mindig nem jelenti azt, hogy a vírusváltozat terjedni is fog az emberek között. Ehhez újabb génszakaszokra vagy új mutációkra is szükség lehet: az új génszakaszok egy már meglévő – esetleg szintén többszörös genetikai keveredést mutató – vírusba kerülését az teszi lehetővé, hogy az állatokat egyszerre többféle influenzavírus is megfertőzheti. Az egyes altípusokból származó gének keveredése következtében ilyenkor jöhetnek létre olyan új altípusok – például a mostani világjárványt okozó A H1N1(v) is – amelynek génállománya többféle vírustípusból származó génekből épül fel (ezeket egyszeres vagy többszörös reasszortáns vírustörzseknek nevezik).
Bővebb információk az influenzavírusokról és a világjárványt okozó H1N1 vírustörzs kialakulásáról a Critical Biomass blogban olvashatóak.
